Az Anime az "animation" rövidített formája. Tulajdonképpen minden rajzfilmre értendő kifejezés (Japánban... a szigetországon kívül a japán stílus megjelölésére szolgál), azonban ennél egy kicsit bonyolultabb a történet. A főzőüst japán, a japán rajzművészeti hagyomány az alap, megtűzdelve némi színházi és társadalmi feltéttel.

A hagyományos japán rajz kevés vonallal dolgozik. A távlatok, a térhatás mellékes, elnagyolt. A japán rajzfilmek is hasonlóan alakultak. A világháború utáni időszakban megjelenő rajzos beszámolók, az abból kialakuló képregény kultúra, és az ezeket a hagyományokat követő rajzfilmek témaválasztása nagyon hasonló. A jó és a rossz állandó küzdelme, a borús, disztópikus jövőkép, a társadalmi konfliktusok meseszerű feldolgozása, mind-mind az eszköztár része. Az elsősorban távol-keleten mérhetetlenül népszerű műfaj az utóbbi évtizedben szép lassan tért hódít a lényegesen jobban kidolgozott grafikai elemekhez szokott "nyugati" világban is. Ma már komoly rajongótábora van az USA-ban, de Európa is beadni látszik a derekát.

Az anime-k ugyanúgy, ahogy az élőszereplős filmek is, csoportosíthatók, bár a műfaji besorolásukat megnehezíti, hogy jellemzően több műfaj is keveredik egy-egy filmben. Jellemzően megjelennek romantikus szálak, humoros betétek, durva harci jelenetek. Vannak kimondottan gyerekeknek készült filmek, de meghatározó a felnőtteknek készített alkotások száma.

A magyarországi anime találkozó, a MondoCon szépen megmutatta a hazai rajongók életkori elrendeződését. Jól látszik, hogy Magyarországon a fiatalabb nemzedékek hóbortjának tartja a társadalom. Még mindig nem képes elvonatkoztatni a gyerekeknek szóló mesétől, és elfogadni, hogy a mélyebb tartalom is megjelenhet a történeti szálak között, mindez egy emészthető, látványos, szórakoztató film formájában. Ma még gáz felnőttként rajongani, hát még beöltözni, és jelmezben őrültködni egy rendezvényen. Ennek megfelelően a 2018-as találkozó látogatóinak zöme elsősorban a fiatalabb, tízen-húszon évesek korosztályából került ki, elvétve ugyan, de lehetett látni az idősebb generációhoz tartozó rajongókat is. Voltak családdal érkezők a színes forgatagban, sőt a legapróbbak is képviseltették magukat. 

A rendezvény, figyelembe véve a magyar társadalom érdeklődési körében elfoglalt helyét, elég vegyes képet mutatott. Igaz, a távol-keleti konyha, a pálcikával evés némi autentikus (és baromi csípős) ízt adott, de az összkép azért elég zavaros volt. A helykihasználás némi kívánnivalót hagyott maga után. A bejárat és középpont iszonyatos zsúfoltsága és a néhol ürességtől kongó kihasználatlan helyek diszkomfort érzetet keltettek. Terület volna, talán jobban el lehetne teríteni a résztvevőket. A standokon képregény-újságok váltották a piaci maszkok kínálatát, belekeveredett a hobbitok világa, a Star Wars klónjai, kicsit bazár érzetet keltettek. A valódi japán anime mellett a nyugati scifi-, fantasy-, képregényvilág, a marvel filmek és tv-sorozatok ismert alakjai is helyet kaptak. Nyilván nem véletlenül a konzolok szereplői is itt flangáltak, az aktuális Hoollywood-i sztárarcok replikáiról nem is beszélve.

A "cosplay", a filmes szereplőknek öltözés király dolog. Sokan, sőt a vártnál sokkal többen vállalták, hogy kimaszkírozva szórakozzanak. A bátrabbak így érkeztek, és így buszoztak haza. Ki gondolná, hogy ez ekkora buli... az, de még mekkora! Talán több az öbölből vásárolt jelmez, mint a házi készítésű, de Pókembernek is került a kezdeti tréfás hacuka után tisztességes gúnya.

A filmvetítések és riportbeszélgetések sokakat vonzottak, szinte telt házzal ment végig a műsor. A háttérprogramok szétszórtan, de folyamatosan vonzották az érdeklődőket. Volt videó-játék őrület dögivel, e-sport tréning, táncolás képernyő előtt kifulladásig, és délutánra tanácstalan kóválygás, ingyen öleléssel és lármásan unatkozó fiatalokkal.

Összességében egy látványos, nagyszerű rendezvényen jártunk, jól szórakoztunk, és egy ma még talán ismeretlen és épp ezért kevéssé elfogadott szubkultúra belső köreibe nyertünk bepillantást. Jövünk még! És ez nem fenyegetés... figyelmeztetés!