Művészek: Ádám Zoltán, Bajor Zita, Bánki Ákos, Biacsics Renáta, Bóbics Dia, Ezer Ákos, Gnandt Ferenc, Hack Ferenc, Herczeg László, Illyés Attila, Khoór Viola, Kiss Viktória, Knyihár Amarilla, Kolozsvári Vica, Korányi Barna, Korodi Luca, Kovács Kristóf, Lengyel András, Losonczy István, Menyhárt Norbert, Mothokgo Ronald, Nagy Zsófia Magdolna, Ódor Bence, Poroszlai Eszter, Ráskai Szabolcs, Sarkadi Péter, SILAGI, Szabó Barbara, Szerdi Gábor, Szentgróti Dávid, Tollas Erik, Tolvaly Ernő, Törteli Lilla, Veres Balázs, Zsinka Felicia

A Lengyel Intézet pincéjében, a Latarka galériában egy igen vegyes képet mutató, kissé zsúfolt, ám mindenképpen értékelendő céllal – kevéssé ismert művészek bemutatásának szándékával - létrejött ...

Oké, ez is megvolt. Kihirdették, átadták, átvették, elfogadták... jöhet a pezsgő, meg a szalámis szendvics. Igen, megint vérömleny keletkezett az agyamban, és epét forgatok a számban. Persze, hogy fotó. Olyan, amilyen. Na, de "nagydíj", meg "kiemelkedő teljesítmény"... ugyan, ne má'.

Egyszer használatos papírmasinák színvonala. Gondolattalanság, és a képzetlenség netovábbja. Nincs sok kedvem hosszabban írni, mert, aki érti, miért háborgok, azt nem kell meggyőzni, aki meg nem, annak hiába magyaráznám.

De, nem vagyok én olyan, nevesítem a véleményt (megérdemelnék, hogy kisbetűvel, mint az árulókét, de mégsem... csak):

Fátyol Viola:

Édes jó anyám, aki a világra hoztál. Csupa, emlékkép, egy falusi nőegyletről. Szigorúan ...

No, megnyitotta kapuit ez a "Szalon", vagy ahogy egyszerűbb, egy fotókiállítás. Annyira szégyenletesen sötét, és ostoba volt a megnyitó, és annyi sületlenséget mondott ott minden beszélő, hogy hagytam a fenébe, és elindultam képeket nézegetni, gondoltam beszéljenek azok.

Bár hallgattak volna.

Az, hogy évtizedek óta nem járok fotókiállításra, nem volt butaság részemről. Az volt az, amikor erre elmentem. Sajnos ma a magyar fotóstársadalomban nincs olyan, aki meg tudná határozni, hol kezdődik a fotóművészet. Egyáltalán mi is az. Persze lehet, hogy azért akad ilyen szakember, de az bölcsen hallgat... legalább ő.

Mert: nem művészet a nyaralós emlékfotó, a padláson talált negatív 20 év után lehívva, a maró anyaggal ...

Magyar Képzőművészeti Egyetem
Barcsay Terem
2016. február 9–március 15.

A fotográfia XIX. század elejei megjelenéséig az ember a környezetében látott dolgokat, eseményeket a képzőművészeti alkotások készítésével, festmények, grafikák, tudta a legpontosabban, és gyorsabban visszaadni. A sokszorosítási technológiák fejlődésével egy idő után nem csupán egy szűk réteg privilégiuma lehetett a művészet csodálata, hanem széles körben elterjedhetett, és természetesen elérhetővé vált anyagiak szempontjából is. Mégis a művészetek csúcsán ekkor is, még a festmények trónoltak, melyeket csak a társadalom kisebb csoportjai engedhettek meg maguknak. Az alkotás utáni vágy, a művészetek, művészeti termékek iránti kereslet ...

  Veszprémben jártam. Már az megdöbbentő, hogy az egész belváros betonba van öntve, az ízlésficam, és a funkció nélküliség ül tort az ízlés ravatala előtt. Ilyen ez a világ. Jön egy széltoló, és beönti a nyavalyás betonjával az egész közepét egy városnak. Aztán megpróbálják elfedni a követ, mert ronda, hideg, és olyan szocreál, hogy csuda.

Alkotnak egy mondvacsinált galériát. Én meg keresztül mentem rajta, mert azt mondták, hogy fotókiállítás van ott. Ugyan évek óta nem járok fotókiállításokra, mert nem értem már azt, ami érthetetlen, szakmaiatlan, magyarázott, de rossz, hibás, eldobandó... most is hibáztam. Esküszöm, jobban figyelek eztán.

Sárdi Krisztina képei "díszítik"a falakat. Még szerencse, hogy ...