Az elmúlt években egész tartalmas kis küzdelem alakult ki a Dunakanyar kulturális fővárosa címért, amit persze nem kell szigorúan szó szerint venni. A résztvevők igyekeznek a lehetőségeiket kiaknázni, fejlődni, és életet élni, nem csupán a létezés a cél. Verőce, Nagymaros, Szentendre, Zebegény, és a sor folytatható lenne. Gombamód szaporodnak a fesztiválok, a művészeti produkciók, a kulturális rendezvények. A két utóbbi komoly művészeti múltra tekint vissza, az egyik kicsit bulvárosodott, a másik belekényelmesedett az előnyös helyzetébe. A két első meg elhúzott. Egy hete, Maroson a Chili fesztivál borzolta a kedélyeket, most (2016. 09.03) meg Verőcén minden absztrakttá vált.

videó: Fátrai
 

Kis község - a ...

 Amit a papír(művészet) elbír

 Azon tűnődtem, – miközben a Bazilika felé sétáltam – hogy mennyire megváltozott itt az elmúlt években minden. A szürke, guanófoltos beton díszes térkőre cserélődött, ugyan henteregnek a lépcsőn fiatalok, de már turisták; sehol a gang, ami még egy évtizede is erre kóricált. Az emberek rohannak, megállnak, bámészkodnak, fotóznak… nyüzsögnek, mint a feltúrt hangyaboly. A mellékutcák egy része már egész kulturált. Rengeteg a terasz, hatalmas a zaj. A Bazilika is megváltozott. Ellentétben a múlttal, most sorok állnak a pénztárnál, és hömpölyög a tömeg. Van egy csomó program, ami az érdeklődést fenntartja.

film: Fátrai

 A bejárat előtt csinos információs lányok, akiknek bár ...