Március 12-én kora este az Epreskert Parthenón-fríz termében nyitott meg Orbán Előd Deserted workshop című kiállítása. A megnyitóbeszédet Zsikla Mónika prezentálta.

Szembe találtam magam a művészettörténeti szakzsargon félig érthető, félig érthetetlen világával. Az mindenesetre egyértelmű volt a hallottak és a látottak alapján, hogy a kiállított művek rendhagyó technikával készültek, és mély, erős elvonatkoztatási képességek birtokában fejthető csak meg a mondandójuk.

Ahogy a művész is megemlíti, a kiállított tárgyak bizonyos részei hétköznapi kellékek egy szobrászműhelyben, locsolócső, pneumatikus levegőfújó fej, kompresszor. Ezek meglehetősen nehezen kifaraghatóak márványból. Igen, jól érti a kedves ...

A Magyar Szépművészeti Múzeum a Magyar állam támogatásával vett egy Van Dyck festményt. A minden bizonnyal az akkor 9 éves Stuart Maria Henrietta hercegnőt ábrázoló festmény nem egy kimondott remekmű. 12 egy tucat. Ha lett volna abban az időben futószalag, bizonyosan arról esik le.

Hogy van-e örömre ok, avagy nincs, az olvasó döntse el maga. Bizonyos vélemények szerint minden remekmű, ami hazánkba kerül, örömre kellene, hogy okot adjon. Van Dyck festményével azonban van egy kis bibi. Egyszerűen bosszantó, vagy inkább bőszítő. A maga korában is giccsfestőnek – jó ez egy kissé erős, és a felindultság az oka – bérfestőnek számító Dyck festményét miért vette meg az állam? Tudjuk, a Szépművészeti. De lényegében egy ...