„Valójában minden festmény metaforikus. Valami olyanra emlékeztet, amit már esetleg láthattunk, egy kulcs a képzeletünkhöz. Azoknak, akik azt hiszik, hogy a festmény csak önmaga, azoknak én épp az ellenkezőjét állítom. Egy kép konkrétsága, kézzelfoghatósága nem segíthet, de utalhat az asszociációk olyan világára, amely teljesen eltérhet attól a látványtól, mint amit nézünk”

A veszprémi Csikász Galériában láthatóak az amerikai kortárs alkotó munkái. Elsősorban filmrendezőként ismert (1996 - A grafiti királya; 2000 - Mielőtt leszáll az éj; 2007 - Frank Gehry vázlatai; 2007 - Szkafander és pillangó stb.), annak ellenére, hogy 1973-ban képzőművészeti diplomát szerzett a Houston-i Egyetemen.

/a képre kattintva ...

Itt a nyár, és ezzel az aktuális MondoCon is megérkezett. Az aszfalt izzik, a tömeg hömpölyög, a ricsaj néha kibírhatatlan. A jókedv a tetőfokon.

Ezen a MondoConon a résztvevők kaptak hideget is meg meleget is bőven a nyakukba. Szombaton majd egész nap szakadt az eső, hol kisebb, hol nagyobb intenzitással áztatta a jelmezeket, beszorítva a tömeget a csarnokokba, ahol aztán a fülledt légkörtől csorgott az ember hátán a lé. Amint elállt az eső, és kisütött a nap, a szubtropikus páratartalom szinte agyon nyomta a tolongókat. Aztán eső, és nap, felváltva. Ennek ellenére, az alkalomtól megrészegülve tocsogott a pocsolyákban fiatal, és öreg. Lármás katyvasz az izzadó, ázó, lüktető sereg.

(a képre kattintva megnyílik a galéria)

A fotókiállítás tematikája nem nagyon határozható meg másként, mint végy egy fényképezőgépet, és fotózz le valamit. Vagy add be a szerinted legjobb fotódat. Mondjuk a fotópályázatok ilyenek, egy egyesületnél azt várná az ember, hogy valamilyen irány azért van az éves munkához.

A fotóra kattintva megnyílik a képgaléria

Az ÚJ ÉVAD című kiállításon olyan fényképekkel álltam szemben, amelyek azt mondták, hogy készítőik szeretnek fotózni, kedvüket lelik benne, akár ismeretlen vizekre is hajlandóak evezni, és nem félnek a kudarctól. Csakhogy a kudarcokat nem kell a falakra függeszteni, azokból tanulni kell. És nem szabad felülni a mindent elöntő vizuális szeméthegy hullámvasútjára sem. Az agyon effektezett, ilyen-olyan ...

"Rajzás, rajzolás, rajz (tanoda?), semmiképp nem iskola, csak hely, ami hiányt pótol.

Van, aki "csak" azért rajzol, mert szereti; van, aki kocsma helyett; és vannak, akik komoly elszánással próbálják napvilágra hívni magukból a velük született pluszt, hogy elérjék saját lehetőségeik plafonját"

(Sárközy Erzsébet festőművész)

Rajzolni jó, a fent említett okok miatt is, meg amúgy is. Az alkotás egyfajta meditatív, hogy nagyobb szavakkal dobálózzam, kegyelmi állapot. Az ember szelleme ilyenkor kirepül, és egy párhuzamos dimenzióban mozog (ha van hozzá mersze, messzire juthat), még, ha a ceruza, szén, toll hegye érinti is a rajzlapot, mintegy kapocsként az asztrál világ, és a fizikai valóság között.

  A képre kattintva ...

Az van, hogy újra van tavasz. Reggel hideg, délben hőség, este eső. Ilyen is régen volt. MondoCon viszont rendszeresen van, már évek óta. Egyre népszerűbb, 100 méteres sor áll a jegypénztár előtt. És nem csak kockák, Agymenők, geekek, és Marvel őrültek (bár ezek a túlsúlyban levők a tömegben) hanem családok, apróságok, fiatal, öreg, van itt mindenféle népség. És mitől jó egy ilyen rendezvény? A fanyalgóknak mondom... pont, azért amiért egy rock koncert, egy hajóépítő klub, vagy mit tudom én, bármilyen összejövetel, ahol hasonló érdeklődésű emberek találkozhatnak, és mondhatják egymásnak, hogy "egy vérből valók vagyunk, te meg én". És abszolút nem számít az életkor. A lényeg, hogy megmaradt a játékosság, a gyerekkor ...

Március 12-én kora este az Epreskert Parthenón-fríz termében nyitott meg Orbán Előd Deserted workshop című kiállítása. A megnyitóbeszédet Zsikla Mónika prezentálta.

Szembe találtam magam a művészettörténeti szakzsargon félig érthető, félig érthetetlen világával. Az mindenesetre egyértelmű volt a hallottak és a látottak alapján, hogy a kiállított művek rendhagyó technikával készültek, és mély, erős elvonatkoztatási képességek birtokában fejthető csak meg a mondandójuk.

Ahogy a művész is megemlíti, a kiállított tárgyak bizonyos részei hétköznapi kellékek egy szobrászműhelyben, locsolócső, pneumatikus levegőfújó fej, kompresszor. Ezek meglehetősen nehezen kifaraghatóak márványból. Igen, jól érti a kedves ...

A Magyar Szépművészeti Múzeum a Magyar állam támogatásával vett egy Van Dyck festményt. A minden bizonnyal az akkor 9 éves Stuart Maria Henrietta hercegnőt ábrázoló festmény nem egy kimondott remekmű. 12 egy tucat. Ha lett volna abban az időben futószalag, bizonyosan arról esik le.

Hogy van-e örömre ok, avagy nincs, az olvasó döntse el maga. Bizonyos vélemények szerint minden remekmű, ami hazánkba kerül, örömre kellene, hogy okot adjon. Van Dyck festményével azonban van egy kis bibi. Egyszerűen bosszantó, vagy inkább bőszítő. A maga korában is giccsfestőnek – jó ez egy kissé erős, és a felindultság az oka – bérfestőnek számító Dyck festményét miért vette meg az állam? Tudjuk, a Szépművészeti. De lényegében egy ...

Meglepő, de azt kell mondani, bármit tesz ez a kormány, vagy bármit tett eddig, egy jó pont biztosan felvezethető a leckekönyvükbe. Csak sikerült összehozni, hogy Munkácsy Mihály Trilógiájának mindhárom darabja magyar tulajdonba került. Együtt a három monumentális mű, és a miénk.

Kimondottan üdítő ezt kimondani, ámbátor enyhe ború a derűn az ezt megelőző tevékenység. Az az évekig tartó zsarolással, fenyegetőzéssel együtt járó izmozás, amit leműveltek, sem nem volt etikus, és mint a számok kegyetlen valósága mutatja értelme sem sok volt. Ahogy mondani szokták, csak a hülyék mennek elébe a pofonnak, úriember ilyet nem tesz.

Persze, érthető, ha az ember gyermeke a piaci kofa 250 forintért árult almáját szeretné 150-ért ...