2016. ápr 28.

Képek és Pixelek

írta: Fátrai
Képek és Pixelek

Fotóművészet és azon túl - Műcsarnok

No, megnyitotta kapuit ez a "Szalon", vagy ahogy egyszerűbb, egy fotókiállítás. Annyira szégyenletesen sötét, és ostoba volt a megnyitó, és annyi sületlenséget mondott ott minden beszélő, hogy hagytam a fenébe, és elindultam képeket nézegetni, gondoltam beszéljenek azok.

Bár hallgattak volna.

Az, hogy évtizedek óta nem járok fotókiállításra, nem volt butaság részemről. Az volt az, amikor erre elmentem. Sajnos ma a magyar fotóstársadalomban nincs olyan, aki meg tudná határozni, hol kezdődik a fotóművészet. Egyáltalán mi is az. Persze lehet, hogy azért akad ilyen szakember, de az bölcsen hallgat... legalább ő.

Mert: nem művészet a nyaralós emlékfotó, a padláson talált negatív 20 év után lehívva, a maró anyaggal lefröcskölt szarul exponált negatív, bármilyen ideológiát öklendezünk mellé. Mint ahogy nem művészet azért egy portré, mert ma Magyarországon szinte tilos készíteni, attól, hogy külföldön készült, még nem jó, és nem művészet az a kép sem, ami ugyan végignyerte a világot minden fórumon, de mint természetfotó... szép, de ez nem elég a művészethez. Nem elég rájönni, hogyan lehet panoráma funkcióba lökni a gépet. És ideje lenne a 50-, 60-, 70-es évek különböző szocio irányzatainak majmolásán túllépni (nem egy hátulütő, ha az alkotónak önálló gondolatai, és egyéni látásmódja van). Nem művészet a külföldi város látképe... lehetne az, de nem automata módban, és nem művészet az elrontott, ujjbeggyel félig takart felvétel sem, nem, a koncert fotó sem, meg a Szigeten készített emlék kép... ugyan már. Bármennyire erőlködünk, bármekkorára nagyítjuk, attól nem lesz értékesebb, művészibb, legfeljebb az előállítása lesz drágább.

Azt, hogy mi a művészet, én nem fogom megmondani. Egyszerűen azért nem, mert én sem tudom. Nem vagyok művész, csak igen izmos kritikai látásmóddal megvert (áldott) szemlélődő. Még, ha művész lennék, sem tudnám megmondani, hogy valójában mi az, ami művészetnek nevezhető, akár a saját műveimmel kapcsolatban, legfeljebb arról beszélhetnék, hogy mi az, ami mozgat, ami az alkotásra sarkall, amit mondani, közölni, láttatni szeretnék a világgal. Hogy ez eléri-e azt a bizonyos lécet, átüti-e az ingernek a küszöbét, és művészetet kiáltanak az arra hivatottak (általában nem egy plénum, hanem a nézők tömege), majd kiderül.

Azt viszont tudom, hogy mi az, aminek egy művészetet megközelítő, arra törekvő műnek tartalmaznia kell.

A tudatos alkotási folyamat elengedhetetlen. Az, hogy az alkotó tisztában legyen a saját, és a használt technológia határaival, képességeivel, lehetőségeivel. Ezeket a lehetőségeket igyekezzen úgy kiaknázni, hogy az a leginkább támogassa őt abban, hogy az elképzelt, tervezett, álmodott mű, a lehető legpontosabb formában öltsön alakot (és itt a tudatosságon, az előre tervezésen, a magabiztos fantázián van a hangsúly). Amennyiben ezek közül egy is a véletlen műve, már nem beszélhetünk alkotásról, és ebben az esetben a művészet teóriája is kiesik.

A véletleneknek hatalmas szerepük van az emberiség életében, és ez a művészetre is igaz, de véletlenül nem születnek művészi alkotások. Véletlenül rá lehet jönni egy probléma megoldására, és onnantól nem lesz már probléma, tudatosan lehet használni a megszerzett ismeretet. Véletlenül el lehet érni eredményeket, de a véletlenszerűség a technológia ismeretének hiányát, vagy a szakmai magabiztosságot, tudást kérdőjelezi meg. Ilyet egy magára valamit adó alkotó, nem engedhet meg. Semmilyen körülmények között. Ha megengedi magának, és kihúzott vállakkal vállalja, akkor vagy gerince nincs, vagy önkritikája. A kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz.

Fénytani fizikai kísérleteket sokan végeznek, nem művészeknek hívjuk őket. Annak, amik valójában. Kutatóknak, amit tesznek, azt meg kísérletnek. Attól, mert egy tábla csokit szét tudok kenni az asztalon, még nem leszek bonbon gyártó. Le a földre emberek, túl magas az a ló.

És azoknak is kellemes napot, akik ezt az egészet jóvá hagyják. Már az is borzasztó, hogy hány dilettáns hiszi el, hogy azért mert a falra aggatták a képeit már photography lesz, meg művész és majd jól meghódítja a piacot, de az, hogy a hozzá nem értő tömegeket átverik, csupán üzleti, vagy ki tudja milyen érdekektől vezérelve, vérlázító.

A látott eredmény elszomorító. Ide teszek pár képet. Vannak közöttük olyanok, amik nekem tetszenek, van bennük szufla, és vannak közöttük rettenetes képek is. Mindenki eldöntheti, hogy melyik az, aminek az egyik legnagyobb, és legismertebb kiállítóterünkben a helye, és melyiknek a készítője az aki jobban tenné, ha diót törne a fényképezőgépével.

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá

vélemény galéria képek kiállítás fotózás Kiállítás Művészet Tárlat fotókiállíts