2016. máj 26.

BÁV 68. Művészeti aukció Május 19-20.

írta: Fátrai
BÁV 68. Művészeti aukció Május 19-20.

Titkos snúr az aukción

 

A legkülönfélébb találgatásoktól, előrejelzésektől, tippektől sem volt mentes a májusban kezdődő tavaszi aukciós szezont megelőző időszak. Mindenesetre hatalmas várakozás előzte meg, az érdeklődők, a gyűjtők, és a műtárgypiac más szereplői árgus szemekkel figyelték az események alakulását.

A BÁV aktuális 2 napos aukciójába pillantottunk be, és az itt tapasztaltak alapján próbáljuk megmutatni, hogy miként alakul egy aukció, kik a résztvevők, mi a szerepük, és miről is szól egy ilyen rendezvény. Az elején mindenképpen meg kell említeni, hogy a várakozásainkat messze meghaladta az barátságos fogadtatás, és segítőkészség, ami a helyszínen fogadott minket.

A MOM-park szélén álló, látványosan felújított MOM Kulturális Központ adott otthont a rendezvénynek.

 

dsc02818.jpg

Jótékonysági árverés

 

A BÁV minden aukcióján felkarol olyan nemes, társadalmilag fontos ügyeket, melyek érdemesek a figyelemre, és a segítségre. Most az Őrzők Alapítvány, a Tűzoltó utcai Gyermekklinika hivatalos alapítványának három felajánlott tárgya került jótékonysági célból kalapács alá.

 

orzokalapitvany_jotekonysag.jpg

 

Ebből az alkalomból sikerült pár szót váltani az alapítványt képviselő Dr. Prof. Szabó Andrással a Tűzoltó Utcai Gyermekklinika igazgatójával.

Elmondta, hogy a BÁV-val egy véletlen folytán kerültek kapcsolatba. Egy idős néni hagyatéka került hozzájuk, csupa olyan tárgy, és egyéb érték, amivel egy alapítvány jószerével nem nagyon tud mit kezdeni. A megfelelő szakemberek közbenjárásával behatárolták a hagyaték értékét, és megpróbálták pénzre váltani azt. Szabó úr elmondta, hogy az egyik műtő felújítására szánják a pénzt, és tulajdonképpen már akkor is elégedettek lennének, ha kikiáltási áron elkelnének a tárgyak, már az is nagy segítség lenne a klinikának. Az aukció során aztán bebizonyosodott, hogy az emberek támogatják a rászorulókat, és a leütések messze meghaladták az induló összegeket, így a klinikának több fejlesztésre is nyílik lehetősége, mint azt eredetileg tervezték.

A beszélgetés során arra is kitértünk, hogy az ilyen segítségek mennyire fontosak akkor, amikor a fenntartással kapcsolatos tennivalók hiányosak, bár azt is hozzá tette a doktor Úr, hogy nekik – szemben más intézményekkel – igazán nincs okuk panaszra. Ettől függetlenül mindent elkövetnek, hogy kellemesebbé, lakályosabbá tegyék a klinikát, hisz itt a gyerekek, és a szüleik, van, hogy heteket, hónapokat töltenek el, és a gyógyulás szempontjából nem mindegy, mi veszi körbe őket.

 

Az árverés, mint azt jeleztük, két napos volt. Mindkét napon – ha nem is telt ház – jelentős érdeklődés kísérte az eseményeket. A rendezvény házigazdája Gundel Takács Gábor volt, aki – mivel nem a szakma szigorúan zárt világából érkezett – tetszetős színt hozott egyéni kiállásával, habitusával. Meglepően jól vette az akadályokat, bár látszott rajta, hogy nem babra megy a játék, de azért talpon maradt.

 

Az első nap az ékszerekről és órákról szólt. Az ékszerkínálat fő vonalát 1900-1940 között készített csillogó vágyálmok adták, akár befektetési szempontból is érdekes, de bárki számára elérhető kedvező kezdő árakkal. Lassan indultak be a licitek, talán a hirtelen jött meleg, vagy csak a megilletődöttség volt az oka, de aztán pár ’Gundel-sziporka’ meghozta a kedvet, és fül, és szemtanúi lehettünk néhány vadnyugati pisztolypárbajokat idéző licit versenynek.

18 órára végre a pezsgő jótékony hatása is éreztette magát, és egyre gyakrabban indult meg a 4-6, sőt több egymásra licitálás, ezek a momentumok igen élvezetessé tették az idő múlását azok számára, akiket épp nem valamely tárgy iránti szenvedélyük hajtott a színházterembe, csupán a kíváncsiság.

 

Kis hölgy a párizsi Louvre-ból

 

dsc02823.jpg

Fotó: Fátrai  

 

Mindeközben az előcsarnokban kis kamara-kiállítást láthatott az épp pihenő közönség. A képeket szemlélve, egyszer csak vékonyka cincogó hang szólított meg, és egy apró, mosolygós kislány azt közölte, hogy ő a képek készítője. Barabás Lujzi volt ő, a sokat látottak magabiztosságával, megilletődöttség nélkül beszélt alkotásairól. Nem is csoda, aki megjárta már a Louvre falait a képeivel, nem kell, hogy megijedjen, és joggal lehet magabiztos, és büszke. Mindettől függetlenül persze ő egy kislány, bár messze megelőzi kortársait vizuális képességeiben, de gyermek, aki szívesen mászik a mászókára a legszebb kosztümjében. Izgalmas, színes, hol figuratív, hol absztrakt képi világa őszinte, és gyermeki kivetülése az általa képzelt, vagy látott létezésnek. A kiállítás a BÁV tehetséggondozást és művészeti nevelést támogató programjának részeként volt megtekinthető az árverés ideje alatt.

 

dsc02822.jpg

 

A szervezők felhívták a figyelmet, hogy a nagyszámú árverésre bocsátott tárgy miatt még arra is figyelni kell az árverésvezetőnek, hogy nem mondhatja ki minden tétel után a pénznemet, mert ez a rövidke szó is – több száz tételnél – akár fél óra eltérést is okozhat, és nem mindegy, hogy előbb mehetnek a vendégek haza, vagy utóbb. Azért persze felhangzott a „forint” megnevezés jó párszor, magasba lendültek a tárcsák, gurultak az izzadságcseppek.

A licitek hullámzó intenzitással követték egymást, szép csendesen, de megelégedettségre okot adva eltelt az első nap.

 

fat_1115.jpg

 Fotó: Fátrai 

 

A második napon a festményeké, grafikáké, műtárgyaké volt a főszerep. A látogatók száma hasonlóan alakult az előző naphoz képest, bár a közönség lecserélődött. Összetételében és életkorában is látványos változás állt be. Míg az előző napon, az ékszereknél erősebben reprezentáltan volt jelen a fiatalabb középgeneráció, a második napra kiegyenlítődött ez a statisztika, öreg, tapasztalt rókák, és ifjabb trónkövetelők foglalták el a helyeket. Nyilván más az árkategória is, és más az érdeklődők csoportja. Míg az ékszerek, órák esetén jól meghatározható gyakorlati értékkel bírnak a tárgyak – a karát, az karát, az aranytartalom, meg szintén, és ezeknek piaci értékük van – addig a műtárgyak eszmei értéke gyorsabban változhat, mint az időjárás, és az előrejelzés is esetlegesebb. Nem lehet előre megmondani, hogy az adott napon épp mi lesz kelendőbb, és mi ragad bent. A pár éve milliókért vásárolt festmény, ma lehet, hogy a kikiáltási árat sem éri, míg a régen filléres műtárgy, most megugorja a lélektani határt. Persze tippelni lehet, de ez akkor is csak sejtés, találgatás.

 

egry.jpg

 Egry József: Napsütéses Balaton

Egy beavatott történetei, avagy, titkos snúr az aukción

 

A szerencse egy megfontolt, idősebb úr mellé sodort, akiről kiderült, hogy vérbeli aukciólátogató, gyűjtő. Szó szót követett, és máris barátságos hangulatú, érdekfeszítő társalgásba feledkeztünk. Elmesélte, hogy, – mint ahogy az annak idején szokás volt – ő is bélyegek gyűjtésével kezdte a pályafutását. Kapta a Magyar Posta által kibocsátott egyen sorokat, blokkokat, mint ahogy mindenki más, és a töméntelen mennyiségnek köszönhetően az akkor a bélyegekben bízók keservesen csalódtak, az évtizedes hibátlan bélyegek ma épp csak névértéküket érik, ha érnek egyáltalán annyit. 20 filléresből meg volt szép számmal, és abból sok kell a meggazdagodáshoz. Persze lehetett ebben a műfajban is okosan előre tervezni, ahogy ő is tette később, antik bélyegeket kezdett gyűjteni.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy olyan gyűjtő nincs, aki ne faragott volna rá már valamilyen akcióra, de, ahogy azt a sokat látottak mosolyával az orra alatt mondtam, „nőbe, képbe beleszeret az ember”, és olyankor akár 30 százalékkal többet sem sajnál megadni, és az ilyen vételeket sosem bánta meg. Mesélte, hogy az igazi aukciók a 70-es években kezdődtek, bár, előtte is voltak árverések, de senki sem mert igazán értékes darabbal előrukkolni, no, ekkor esett meg vele, hogy megvehetett volna egy Scheibert képet 10 ezer forintért. Aztán legyintett, és nem vette meg. A kép hónapokig lógott a kirakatban, aztán eltűnt, mígnem a közelmúltban egy neves aukciós ház árverésén 30 millióért kelt el. Na ezt azért bánta egy kicsit.

Véleménye szerint a művészetnek elsősorban az a feladata, hogy vizuális jóérzéssel töltse el a szemlélőt, és ez független kell, hogy legyen az aláírástól. Persze, ha a „tetszés és a pénz (érték) találkozik”, az a valóban szerencsés helyzet.

Elmesélt egy pikáns sztorit egy 1986-os Barcsay Jenő kiállításról. Nagyon nem tetszettek neki a képek, de többször visszatért megnézni a tárlatot. Elsősorban a vendégkönyv bejegyzései érdekelték. Meg is jegyzett egyet, így szólt a szigorú kritika, és a tömör vélemény: „Szenilis lettél Jenő.”

És végül, búcsúzás előtt megosztott még két érdekességet. Minden licitálónak van valami kabalája, heppje. Van aki nem emel tárcsát, csak biccent, ha tartja a licitet, van, aki titokban, az oszlop mögül ugrik elő váratlanul, ha valami érdekli. Más keresztbe teszi az ujját, mielőtt a végső összeget bemondaná, ő a 8. sor 10. székében ül. Évtizedek óta.

És azt is elmondta, hogy nem mindig vásárol. Mert ami tetszik neki, arra nincs meg a keret, amit meg megengedhetne magának, azt nem engedheti meg, mert nem tetszik. Így pár régi ismerőssel kitalálták, hogyan tegyék mégis érdekessé maguk számára az idő múlását, úgy, hogy azért tétje is legyen. Kiválasztanak két-három érdekesebb tételt, és tippelnek a végeredményre. 100 forintos alapon, aki közelebb van a leütési árhoz, az a győztes, aki telibe talál, annak kétszeres a nyereménye. Végül is egy titkos képzőművészeti snúr parti zajlik a nézőtéren, párhuzamosan a fő attrakcióval.

dsc02806.jpg  Fotó: Fátrai

 

A második napon nyoma sem volt az előző napi kezdeti visszafogottságnak. Vagy vitték a műveket, vagy nem. Ha igen, bátran licitáltak, ritka esetnek számított, hogy kikiáltási áron maradt egy-egy alkotás. Ez elsősorban a kismesterek alkotásainál tapasztalható barátságosnak mondható kikiáltási áraknak is volt köszönhető, bár a magasabb értékűre taksált festményekre is rendre akadt jelentkező. Ifj. Markó Károly Itáliai táj kecskepásztorokkal című képe produkálta az első felhördülést egy szép licit végén, a csodálkozást meg az, hogy Rippl-Rónai József Mosolygó nő ingben című képe beragadt. A Markó név továbbra is vonzerő, a család András nevű tagja által szignózott Hazatérés című kép nyertese a leütés után kitörő tapsot kapott. Egry József képei hozták a hozzájuk fűzött reményeket, és magasan a kikiáltási ár felett mentek el. Aztán Erdélyi Béla Fák vízparton című alkotása igazán nagyot futott. Izzott a levegő, a licitek repkedtek, az aukcióvezető szinte egy ping-pong meccsen érezhette magát, a terem egyik végétől a másikig kapkodhatta a fejét, szélsebesen emelkedtek az ajánlott összegek, és csak négyszeres leütési árnál állt meg a versengés, szintén hangos tetszésnyilvánítást bezsebelve. Végre egy Rippl-Rónai kép, a Fiatal hölgy kártyával (Passziánsz) című alkotás is új tulajdonosra lelt, ahogy Kmetty János Levétel a keresztről című alkotása megnégyszerezte a kezdő licitet, és Batthyány Gyula Műlovarnője, bár kikiáltási áron kelt el, azért, figyelembe véve ennek mértékét, nem adott okot szomorkodásra. Rippl-Rónai Fiatal nő vörös ruhában című alkotása majdnem duplázta az amúgy sem alacsony induló licitet. Medveczky Jenő Cirkusz-a hozta az elvárásnak megfelelő összeget, és eljött az este legjobban várt alkotása is, Egry József Napsütéses Balaton (Badacsony) című munkája, ami erőteljes licitharc végén kimagasló összegen, 11 milliós leütéssel zárt. Szász Endre Triptichonját nem értékelte a közönség, annak ellenére, hogy ez a mű megérdemelte volna a figyelmet. A műtárgyak között Gorka Lívia alkotásaira harapott rá a közönség, és a Zsolnay porcelánok is szép eredményekkel zártak. Kiemelkedő leütési árat ebben a kategóriában 473. tétel, Zsolnay szecessziós díszváza hozott, a 240 ezer forintos kezdőértéket sikerül megtízszerezni. Nagyon izgalmas csata folyt érte.

 

 

dsc02807.jpg

Pár szó Gundel Takács Gáborral, az est házigazdájával

 

A végén az est házigazdájával is válthattunk pár szót. Azzal a biztosnak vélt információval ültünk le Gundel Takács Gáborral szemben, hogy szinte „zöldfülű” a szakmában, ez csak a második alkalom, hogy aukciót vezet, de lehűtött bennünket, és elmondta, hogy ugyan a BÁV aukciók történetében valóban nem játszott túl sok szerepet, de már náluk is ez volt a harmadik felkérése, lévén tavaly két aukciójuknak is ő volt a dirigense. Ezektől eltekintve több kisebb árverésnek, galériának a rendezvényén szerepelt már, így valamelyes rutinnak elmondható, hogy birtokában van. Véleménye szerint azonban ahhoz, hogy igazán sikeres lehessen egy ilyen rendezvény, kell a megfelelő számú, és minőségű tétel. Szerinte legalább 200 db, jó néhány kvalitásos művet felsorakoztató műtárgylistával érdemes nekifutni, hogy aztán legyen hozzá érdeklődő is. Ha a műtárgyak színvonala, és ára elér egy szintet, óhatatlanul felkelti a befektetők, és a gyűjtők figyelmét, akár a határokon átnyúlva is. Most is voltak orosz, kínai licitálók, és persze régi ismerősök is.

Arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy az első napon sokkal sziporkázóbb volt, míg a műtárgyak árverésén visszafogottabban vezette az eseményt, azt válaszolta, hogy mindig a szituáció dönti el, hogy lehet-e, illetve kell-e az a finom noszogatás, igénylik-e a nézőtéren a humort, vagy inkább zavarja őket. Az első napon azt érezte, hogy a kisebb tétek miatt jobban adta magát, egy-egy személyesebb hangú megjegyzés, hogy családiasabbá tegye a hangulatot, ezzel a fiatal „pályakezdőket” is megnyugtatta, míg a festményeknél egy rossz helyen elmondott csattanó elronthatta volna valaki licitjét, itt nagyobbnak érezte a feszültséget, és a koncentrációt. Ilyenkor nagyon nagy felelősség terheli az aukcióvezetőt, meg kell gondolni minden tréfásnak szánt mondatot.

Az első napon volt egy anyuka a kislányával, és nagyon licitáltak egy ékszerre. A kislány élvezte, de mikor nem sikerült megnyerni a tételt, igen elszontyolodott. Aztán amikor később egy másik tárgyra sikeresen licitáltak, adta magát a lehetőség, és jött is a megnyugtató odamondás: Na, most már a kislány is elégedett lehet. És a teremben oldódott a feszültség, halk, derűs morajjal nyugtázták, a Gundel jó formában van.

Észre lehetett venni, hogy az ismertség előnyökkel, és hátrányokkal is jár. Ha jól sikerül egy produkció, akkor elismerik, hogy itt a kíméletlen profizmus rutinja meghozta a gyümölcsét, ha elront valamit, legyintenek, és azt gondolhatják, hogy mehetne vissza a pálya szélére. Arra a kérdésre, hogy történt-e már ilyen, egy kurta nem volt a válasz. Egy félmosoly kíséretében. Többen odamentek hozzá, gratuláltak, vagy csak kezet szerettek volna fogni vele, sőt olyan is akadt, aki megtanította volna úszni… a boldogságban. Nehéz ezt az embert zavarba hozni. Mondta, hogy úszni tud, vízben is és izzadtságban is, és a boldogság tengerébe sem fulladna bele. Megtörtént az is, hogy a rendezvény végén egy idősebb hölggyel találkozott, aki egyrészt nagyon boldog volt a megnyert tételekkel, másrészről majdnem a vállán zokogott, hogy: Jajj, kedves Gundel Úr, már megint többet költöttem, mint szerettem volna.

A színpadon folyó munka igen megterhelő, komoly koncentrációt igénylő feladat. El is készül az erejével a nap végére, hiszen nagyfokú figyelmet igényel, hogy a különböző taktikával licitálókat mindig észrevegye, ne hagyjon ki senkit, akármilyen észrevehetetlen szeretne az illető maradni. Sokan nagyon féltik az inkognitójukat, és a fényviszonyok is néha nehezített akadálypályává tették a termet. Hosszútávon azt gondolja, hogy rászoktatható a közönség, hogy bátran nyilvánítsa ki a tetszését, ha egy jól sikerült licit, vagy csörte véget ér. Tapsolják meg, legyenek ők is részesei a nyertes örömének, és legközelebb már olyanok is bemernek majd jönni, akik eddig valamilyen téves előítélet miatt távol maradtak. Végül is a művészeti alkotások megismerésének egyik fontos helyszíne, az élénk műtárgypiac. Olyan műveket is láthat a látogató, melyekkel egyébként nem találkozhatna.

Az utolsó kérdés arra irányult, hogy mi a kapocs közte, és az aukciók között, miután nem ebben a szerepkörben ismeri a publikum. Elmesélte, hogy minden az édesapjával, és a szülői ház miliőjével kezdődött. Édesapja egy aprócska majorságban dolgozott állatorvosként, és az apróbb szívességekért cserébe nem fogadott el pénzt, hanem, ha hosszan unszolták, akkor csak annyit kért, engedjék fel a padlásra. Az innen származó, másnak értéktelennek vélt tárgyakkal díszített lakás megmaradt az emlékeiben.

Most is egy hasonlóan díszített lakásban lakik, és emellett érméket gyűjt, és mindenféle csecse-becsét. Szeret kijárni zsibvásárokra, nézelődik, alkudozik. Azt mondja, hogy az oroszoknál a bolhapiacon megvetően néztek rá, amikor alkudni próbált, egy török, vagy arab piacon meg azon sértődnek meg, ha nem teszi ezt. Mesélt egy esetet, amikor Burmában egy kollégájával a helyi piacon jártak, és csip-csup dolgokat vásárolgattak, csak az emlékek miatt, és a kolléga kinézett egy apróságot. Az árus mondta, hogy tíz (persze dollárban), mire a vevő, legyen öt. Az árus, jó, legyen nyolc, mire a vevő, oké, akkor legyen négy. Az árusnak kiguvadtak a szemei, hogy rosszul hall, vagy megőrült az idegen? Mire a kolléga nyugodtan jelezte, hogy ha az árus lefelé megy, akkor ő is. A végén persze nagy nevetés lett a tréfa jutalma.

473.jpg Fotó: Slezák István

 

Az árverésen szereplő műtárgyak össz kikiáltási ára elérte a 226 millió forintot. A licitre bocsátott 475 darab tárgyból 397 új tulajdonost talált. Az aukció szervezése novemberben kezdődött a műtárgyak, és festmények kollekciójának összeállításával, az ékszerek és órák esetében januárban indult a munka, melyben a BÁV kereskedelmi részének majd teljes apparátusa részt vett. Mindent összevetve egy jól sikerült árverésen vehettünk részt, egy cseppet sem unatkoztunk, és sok mindent megtudtunk ennek a kevéssé ismert világnak a részleteiről.

 

Szólj hozzá

vélemény árverés licit képek ékszer aukció festészet műtárgy nyertes Művészet Gundel Takács Gábor BÁV Festmény művészet művészeti piac