2018. jún 22.

Légből kapott művészet

írta: Fátrai
Légből kapott művészet

Az alkotónak szárnya kél

Lezajlott az első magyarországi "drónfotó pályázat". Eredmény is született. Ennek hozománya, hogy pár kérdés megfogalmazódott, ami itt, és most nem valószínű, hogy válaszra lel, de legalább lóg a levegőben.  Alapvetően nincs azzal semmi baj, hogy kreatív emberek bemutatkozási lehetőséget kapnak. Az sem baj, hogy erre van érdeklődő tömeg. Sőt. Hogy ezeknek a kreatív alkotásoknak az esztétikumon felül van-e többlet tartalma, az egy a sok-sok kérdés közül.

34688651_1788283064527043_2884154991205941248_o.jpg

A technológia fejlődése szinte követhetetlen sebességi fokozatba kapcsolt. Nem is olyan régen a légi felvétel készítése csak pár kivételezett lehetősége volt, ma bárki elrugaszkodhat a földtől, s jobb, vagy kevésbé erős szerkentyűvel lesi, vizslatja az alatta térképként elterülő tájat. Annyira persze még mindig nem elterjedt ez a dokumentálási műfaj, hogy ne bírna, csupán a megszokott látószögtől eltérés adta különlegességből fakadó gyermeki bájjal. A babucik meg édibébik, mint az köztudott. A nézők rácsodálkoznak a pályaművekre, mert sem vizuális műveltség terén, sem a technológiával szemben támasztható elvárásokban nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel. Így annak eldöntése, hogy egy alkotás valóban kiemelkedő-e, vagy csupán az általuk ismert világba nem illik - ezért figyelemre méltó - komoly kihívásként nehezedik a vállukra.

34859175_1788283381193678_665239371284217856_o.jpg

foto: Sáfrány Levente

De... nem is elvárható, hogy a közönség legyen a felelős a művek falakra függesztéséért - legyenek azok akár értékesek, vagy ocsú a búza körül - a sokféle, ilyen-olyan cím mellekre aggatásáért, és az így tele pleccsnizett mellkasok feszítéséért. Ettől persze lehet még jó egy alkotás, de nem mindegy, ki az aki tapsikol, és ki az aki pajzsra emeli a delikvenseket, akik persze düllesztik a keblüket, azt meg a büszkeség. Már nem először merül fel annak az elszomorító helyzetjelentésnek a lehetősége, hogy az egész művészeti szcéna, az ezzel együttműködő, az ezt működtető, kihasználó személyzettel együtt a nézők félrevezetésében, vizuális, műveltségi alul táplálásában érdekelt /ing és annak felvételének esete figyelembe veendő/.

34631398_1788283677860315_8006534486806233088_o.jpg

Már többször volt szó arról, hogy a kimondottan dokumentálás céljából készített fotók művészi tulajdonságokkal való felruházása egyrészt álszent, másrészt hamis színben való feltüntetése a kópiáknak, legyenek azok, bármily szép, naplementés, ellenfényes képek is. Ilyenkor jogos a felháborodott, vagy megrökönyödött kérdés, ki készítette a képet? A gép, vagy az ember, aki a gépet irányította? Az is kérdés, hogy az egyébként normális földi létünkből fakadóan előre nem látható látvány - lévén mi a földön állunk, a kép meg 20-30-50 méter magasból láthat - mennyi tervezés, mennyi tudatosság eredménye? Csupán a vak szerencse, véletlenek összejátszása, vagy hosszú, embert próbáló küzdelem, erőn felüli kitartás jutalma? Mi az ami megkülönbözteti az ilyen felvételt az utcán felszerelt ipari kamera képi anyagától? Várható-e a biztonsági kamera fotó pályázat megrendezése is?

A drón egy szállító eszköz, ami a kép készítésének eszközét hordozza. Lesz-e "állványos" fotó pályázat? Vagy kézből készített, vagy hason fekve készített fotópályázat? Hiszen, a jelen téma a madártávlat, jogos lenne a békaperspektíva kiaknázása is.

Jelenleg - közmegállapodásos alapon -  a művészi fotó készítésének szerves részének kell lennie az alkotó embernek. Technikai, elméleti, művészeti felkészültségével együtt.  Ehhez jó esetben kéznyújtásnyira kellene, hogy legyen a kamera. Lehetőleg a kamera keresőjének nézésével tervezzünk képkivágást, élességet, rekeszállást, expozíció sebességet (az sem baj, ha tudjuk, ezek mi fán teremnek). Amennyiben ezek közül egy, adott esetben meg több is hiányzik, nehezen beszélhetünk alkotási folyamatról. A jojstick bizergáslása (telefon érintőképernyőjének dörzsölése) nem elég ehhez a folyamathoz. Az automatizált, véletlenszerűen elkészített felvételek esetén sem, és a 15-20 perces videó felvétel utólagos vagdosásakor sem. Ilyen egyszerűek az irányelvek. Néha érdemesebb a földön maradni, hogy jobban láthassuk a körülöttünk susogó csodálatos világot. Könnyebb stabil álláspontot elfoglalni, ha nem rugaszkodunk túl messze a valóságtól.

A kérdésekre a válasz nem egyszerű. Túl tud-e lépni az esztétikumon egy amúgy érdektelen fényképfelvétel? Hiszen hány naplementés, napfelkeltés városfotó is született az elmúlt években? Van olyan is, ami magas helyről (toronyház, kilátó, lábujjhegy), mégsem ájultunk el, legfeljebb egy mély sóhajig jutunk... "de szép". Láttunk már a perspektívával játszó felvételeket, a függőleges falon sétáló embereket, bár ezek a képek talán a legkreatívabbak a válogatott művek között. 

34603329_1788282107860472_3511896995893608448_o.jpgfoto: Orbán Péter

És igen, el kell fogadni azt is, hogy már nem csak a keresőben látjuk a készítendő képet, hanem a hátlapon, egy mini képernyőn, madzaggal, vagy drótnélküli kapcsolattal a laptopunkon, és van egy rahedli program, ami segít a beállítások korrigálásában. Már vannak akciókamerák, amiken nem csupán a végtelen mélységélesség lehetősége korlátozza a kreativitást. Fejlődik a technika, a befogadó látásmódnak is fejlődnie kell.

A sok kérdésre meg a válaszokat keresni. Azt is kell. 

Szólj hozzá

fotó vélemény kritika pályázat kiállítás alkotás művészet kortárs fotózás Kiállítás Művészet Érdekesség akció kamera fotókiállíts drónfotó