2018. már 23.

Dafna Talmor – Constructed landscape

írta: Fátrai
Dafna Talmor – Constructed landscape

Konstruált (újrakonstruált) tájképek - egy "fotó" kiállítás margójára

Dafna Talmor – Constructed landscape

2018.03.22-és este 19 órakor a ToBe Gallery-ben egy szokványostól merészen eltérő fotókiállítás nyílt. A kiállítás a Budapest FotóFesztivál és a Budapest Art Week hivatalos programjának része.

Szokványostól eltérő, hiszen fotókiállításnak is csak erős asszociációk árán nevezhető. Igaz, fotók szerepelnek javarészt a tárlaton, de nem hagyományos értelemben vett fényképek. Fényképszerűségük művészi foka is kérdéses. Talán helyesebb a képzőművészet valamely ágához sorolni, azon belül is a papírművészet kollázs, illetve montázs szekciója tűnik a legmegfontoltabb választásnak. Kollázs, amennyiben elfogadjuk, hogy az alapanyagokat egymásra ragasztva érhető el a cél, montázs, ha azt feltételezzük, hogy némi digitális eszköz is segített a végeredmény elérésében.  Ha nagyon szeretnénk szűkíteni a kőrt, a konstruktivizmus, a konceptualizmus erősen, halványan recyclart  nyomai rajzolódnak ki a printeken.

27093824698_158f974503_z.jpgfoto: Fátrai

Kollázs:

„Művészeti alkotás, amelyet papír, fénykép, textil, fa, fém vagy más egyéb anyagok darabjaiból illesztenek össze. Ez a technika a kubisták, személy szerint főleg Georges Braque és Pablo Picasso alkotásai nyomán vált népszerűvé, s mintegy előkészítette az utat az assemblage műfajának a szobrászat felé közelítő módszerei számára. A technikát a dadaisták, a szürrealisták is gyakran használták. Az alkalmazó művészek közül jól ismert Max Ernst és Kurt Schwitters.” (Wikipédia)

Montázs:

„A montázs lényegében meglévő elemekből való építkezést jelent, és ilyen módon történő előállítását új dolgoknak. Jóllehet az ilyen „hozott anyagból dolgozásnak” mély és ősi gyökerei vannak az emberi munkavégzésben (például szabó mesterség), a teljes eredetiséget hirdető magaskultúrában mindig csak bizonyos forradalmian új technikai lehetőségekhez (fotográfia, filmkészítés, elektronikus zene) kapcsolódóan jelent meg. Eredetileg a képzőművészetben a 20. század elejétől alkalmazott technika, amelynek során már meglévő képeket és rajzokat illesztenek, szerkesztenek össze valamilyen új egységbe.”

fotók: ToBe Gallery

A montázs és kollázs technikánál elvárt cél, hogy a már meglévő alapanyagok felhasználásával, egyfajta keverésével, új mondanivaló, az eredetitől akár merőben eltérő jelentés, értelmezési lehetőség kerüljön a nézők elé. Jó esetben ez azonnal érthető, máskor a néző vizuális elvonatkoztató képessége segít ezt az új tartalmat feloldani. Amennyiben ez az eredmény elmarad, a vizuális kísérlet kudarcot vall. Mindkét technikánál alapvetően eltérő, jelentésükben különböző alapanyagokat használnak az alkotók. Különböző újságkivágások, fotórészletek, más-más összetételű, anyagú, színű alkotóelemek keverésével manipulálnak. Egy-egy komplett, összefüggő kép öntörvényű darabokra szabása, majd újbóli, kissé elmozdított összeragasztása, illesztése, még nem elég ahhoz, hogy a fentebb leírt alkotói folyamat végén valóban művészeti alkotásról, és ne pár régi, kevéssé sikerült, önmagában helytállni képtelen fotó újrahasznosításáról kelljen beszélni.

A képeket közelről és távolabbról is megvizsgálva szembetűnő az inkább dekoratív kicsengés, mint az önálló mondanivaló keresés. A felhasznált képek nem nevezhetők kimagasló alkotásoknak, újragondolásuk, mindenképpen jót tett a vizuális összhatásnak. A mai alternatív, vagy avantgárd fotóművészet mind gyakrabban nyúl a nagyközönség számára a festészetből, a képzőművészetből ismert alkalmazási lehetőségekhez, és új ösvényeket kutat. Olykor nem teljesen világos, hogy azért-e, mert a képalkotás alapjai nincsenek meg, és ilyen csalafinta módon szeretné elkerülni a lelepleződést, vagy nem elégítik ki az alkotó vágyait, vagy azért, mert túllépve a puszta fény által rajzolt képi világ határain, mást szeretne kipróbálni. Ebben az esetben azonban nem beszélhetünk fotográfiáról. Mint minden ilyen jellegű kísérletnek, lehetnek zsákutcái. Ilyenkor érdemes visszatérni a kereszteződéshez, és újra fogalmazni a célokat. Lehetőleg az alapanyagok sokkal körültekintőbb megválasztásával.

Összességében a falon függő képek egységes képet mutatnak. Ebben a tekintetben a művek valóban esztétikai élményt nyújthatnak. A megfelelő távolság megválasztása, és a koncepció felismerése elengedhetetlen a lényeg megértéséhez. 

Konstruktivizmus:

"Az orosz művészetben 1912-ben jelentkező absztrakt irányzat, amely különböző anyagok (fa, üveg, vas, cement stb.) alkalmazásával a tömegek és formák viszonyát jeleníti meg, a geometrikus formákat helyezi előtérbe." (Wikipédia)

Konceptualizmus:

"A kortárs képzőművészet egyik irányzata, amely a gondolatot elsődlegesnek vallja valamely mű megvalósításában. Az 1960-as évek végén a minimal art folytatásaként alakul ki. A műalkotást a rá vonatkozó ötlet, gondolat váltja fel. A művészet célja ekkor már nem maga a mű, hanem annak a terve. A mondanivaló vizuális megjelenítése különböző formákat ölt, lehet tiszta és rideg, mint például a nyomtatott szöveg, vagy egy felnagyított fénykép, és lírai, az anyag megválasztásától függően." (Wikipédia)

Recyclart:

Tulajdonképpen újrahasznosítás. Az önálló értékkel már nem bíró, kidobásra ítélt tárgyak, tárgy darabkák beépítése egy alkotásba, ezzel új értelmet, és jelentést adva nekik.

Köszöntőt mondott Caitlin Jones, az Egyesült Királyság budapesti nagykövet-helyettese, a kiállítást German Kinga művészettörténész, a MOME docense nyitotta meg.

Szólj hozzá

fotó kritika galéria képek kiállítás alkotás művészet fotózás avantgarde montázs kollázs konceptuális papírművészet Művészet Érdekesség recyclart Absztrakt fotókiállíts Dafna Talmor Constructed Landcape ToBe Gallery