A XX. század csordulásig volt izmusokkal, stílusteremtőkkel, útkeresőkkel, irányzatokkal, és követőkkel. A fejlődés százada volt, a feltalálók, és újítások kora, mint ahogy tele volt szörnyűségekkel is, és újrakezdésekkel. Mindez rendkívül inspiráló táptalajt nyújtott az újat, a mást, a változást kereső alkotóknak, művészeknek (az évszázados akadémizmus kifáradni látszott, kifejezésmódja, szabályai túl merevek voltak, hogy az alkotók kifejezhessék kirobbanó érzelmeiket ezekkel az eszközökkel, támogatói, védelmezői elefántcsonttoronyba zárkózott, megcsontosodott rögeszméikkel birkóztak, nem véve észre, vagy tudomásul, hogy az idő halad, és ők maradnak…le). A rendkívüli sokszínűség áldásos és átkozott volta ...

  A Verőce Galéria a nagy sikerű Ritók Lajos kiállítást követően ismét egy nagyot húzott a kalapból. „Minden, ami absztrakt” címmel, Jávorka Csaba kezdeményezésére, Gebóra István rendezésében egy sokszereplős kiállítást rendeztek, melynek témája, nem meglepő módon, természetesen az absztrakt művészet volt. Jöttek is szép számmal a pályázók, meg is teltek a falak, minden féle és fajta művel. Volt ott tűfilccel készített "meditatív skicc",

melyeknek alkotója igen ígéretes úton indult el, majd kiderül hova érkezik, és volt másfél méterszer másfél méteres Sikoly újra gondolás, ahol az alkotó verseivel is hozzájárult a hangulat fokozásához.

   Absztrakt… igen nehezen meghatározható fogalom, ha őszinték ...