2015. sze 11.

Minden, ami absztrakt - Verőce 2015

írta: Fátrai
Minden, ami absztrakt - Verőce 2015

  A Verőce Galéria a nagy sikerű Ritók Lajos kiállítást követően ismét egy nagyot húzott a kalapból. „Minden, ami absztrakt” címmel, Jávorka Csaba004absztrakt.JPG kezdeményezésére, Gebóra István005absztrakt.JPG rendezésében egy sokszereplős kiállítást rendeztek, melynek témája, nem meglepő módon, természetesen az absztrakt művészet volt. Jöttek is szép számmal a pályázók, meg is teltek a falak, minden féle és fajta művel. Volt ott tűfilccel készített "meditatív skicc",

049absztrakt.JPG

melyeknek alkotója igen ígéretes úton indult el, majd kiderül hova érkezik, és volt másfél méterszer másfél méteres Sikoly újra gondolás, ahol az alkotó verseivel is hozzájárult a hangulat fokozásához.

030absztrakt.JPG

   Absztrakt… igen nehezen meghatározható fogalom, ha őszinték vagyunk, lehetetlenre vállalkozik, aki pontos definíciót próbál állítani. A hagyományosan elfogadott nonfiguratív művészet, nem-objektív művészet, abszolút művészet, konkrét művészet, tárgyatlan művészet kifejezések erőszakolt, hamis jelentésűek, félrevezetőek, és nem is igazak. Csak kellett valamit találni, ami a legközelebb áll a meghatározáshoz. Talán a "céltalan" művészet lehetne megfelelő, vagy az önmagáért való alkotás a legjobb kifejezés, de ezekben is érződik némi savanykás íz.

  A lázadás, a minden hagyományos művészet elutasítása, a mindenek fölé való helyezés, az egyedüli művészetként való beállítás téves. A művészetek, ezen belül is az ábrázoló művészetek mindegyike tartalmaz absztrakciót. Hiszen ugyanazt a látványt másként, és másként ábrázolja az egyik, vagy másik alkotó, tehát elvonatkoztat a látványtól, absztrahál, mert absztrahálnia muszáj, hiszen a három dimenziós látványt kell két dimenzióba sűrítenie, hogy az a vászonra kerüljön ( a zenei absztrakciót szándékosan hagyom most ki a sorból, hiszen ott nem kérdés, hogy csupán a természettől elvonatkoztatott, öncélú alkotásról beszélhetünk, a madárcsicsergés ugyan szép lehet, de nem fogjuk művészinek nevezni, hacsak nem egy installáció részeként kerül bemutatásra. Minden más, már a tárgyak is, melyekkel a zene készül, a természetben nem megtalálható, ember alkotta, kizárólag az alkotást szolgáló céllal készült eszközök).

  Az absztrakt alkotó művészet egyébként ennél még sokkal bonyolultabb, és nehezen értelmezhető, főleg a művészeti ágakban kevésbé jártas szemlélők részére. Az absztrakt elkészítéséig hosszú út vezet, de ez az út pont ugyan az, mint ami az akadémizmus felé visz. Az alapok megtanulása nélkül, a biztos anyag és eszközhasználat ismerete nélkül az absztrakt alkotás csupán az alkotási képesség hiányának elfedésére szolgál, a gondolat hiányát hivatott magyarázni, mint ahogy szép számmal akad ilyen alkotás a világban, magyarázzák is bőszen. Azonban ahhoz, hogy az ember el tudjon vonatkoztatni a valós látványtól, fel tudja bontani mértani formákra, szintetizálni, szétszaggatni és újra összerakni legyen képes, ismernie kell a szakma minden csínját-bínját. Ezzel sajnos kevesen vannak így. Sokan a talmi dicsőségért beáldozzák a verejtékes munkával elérhető tudást, de a kezükből nem alkotás, csak összemaszatolt vászon kerül ki.

  Izgalmas, és figyelemre méltó kezdeményezés, hogy a képek között a digitális technika és a fotó is helyet kapott. Ez utóbbinál éreztem inkább, hogy azért az absztrakciónak nem ez a legmegfelelőbb eszköze, de szégyent nem vallott a technológia. A digitális eszközök használatától való ódzkodás pont olyan mondvacsinált, mint azt állítani, hogy a fényképet a gép készíti. Kell oda azért némi tehetség, tudás, és kitartás. Az eszköz mindegy, a mű magáért beszél.

  Mindezek tudatában igen keskenynek tűnik az a vonal, amelyen egyensúlyozva az egyik oldalon a művészet kellős közepében találjuk magunkat, a másik oldalon a dekoráció magasabb szintjén, esetleg tudásunk határainak végén. A nézőnek igencsak nyitottnak kell lennie, ha ezt a fajta művészetet szeretné befogadni és érteni, mert, ahogy a megnyitón elhangzott, a kép az ember fejében készül, nem a vásznon, és a gondolat nagyban függ annak hordozójától.

  Épp ezért volt érdekes, egy gyermek véleményét is meghallgatni a kiállított képeket körbejárva, és mindjárt kiderült, hogy szó nincs itt nonfiguratív képekről. Mindenhol felfedezhető a figuralitás (hisz, ha nem ábrázolna semmit, akkor a kép sem létezhetne), egy 11 éves gyerek (bevallom a Csenge névre hallgató riportalanyom a saját lányom) mindenfélét belelát, még nem rontotta meg a gondolkodását a sok összeolvasott művészettörténeti „badarság”, még van „valódi képzelőereje”, és sárkányokat lát, szemükben hegyekkel, delfint, hullámzó tengert, emberalakot és ki tudja mennyi mindent. Akiben egy csepp is maradt a gyermeki gondolatokból, és a művészet kedvelők nagy többségében jó adag leledzik, az pont ugyanúgy látja, ha jobban szemügyre veszi, és máris nem olyan ördögtől való ez a fajta alkotás.... sőt.

 https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1039825292747758.1073741861.667358253327799&type=3

Szólj hozzá

Kiállítás Művészet Festmény Tárlat Absztrakt