"Rajzás, rajzolás, rajz (tanoda?), semmiképp nem iskola, csak hely, ami hiányt pótol.

Van, aki "csak" azért rajzol, mert szereti; van, aki kocsma helyett; és vannak, akik komoly elszánással próbálják napvilágra hívni magukból a velük született pluszt, hogy elérjék saját lehetőségeik plafonját"

(Sárközy Erzsébet festőművész)

Rajzolni jó, a fent említett okok miatt is, meg amúgy is. Az alkotás egyfajta meditatív, hogy nagyobb szavakkal dobálózzam, kegyelmi állapot. Az ember szelleme ilyenkor kirepül, és egy párhuzamos dimenzióban mozog (ha van hozzá mersze, messzire juthat), még, ha a ceruza, szén, toll hegye érinti is a rajzlapot, mintegy kapocsként az asztrál világ, és a fizikai valóság között.

  A képre kattintva ...