Oké, ez is megvolt. Kihirdették, átadták, átvették, elfogadták... jöhet a pezsgő, meg a szalámis szendvics. Igen, megint vérömleny keletkezett az agyamban, és epét forgatok a számban. Persze, hogy fotó. Olyan, amilyen. Na, de "nagydíj", meg "kiemelkedő teljesítmény"... ugyan, ne má'.

Egyszer használatos papírmasinák színvonala. Gondolattalanság, és a képzetlenség netovábbja. Nincs sok kedvem hosszabban írni, mert, aki érti, miért háborgok, azt nem kell meggyőzni, aki meg nem, annak hiába magyaráznám.

De, nem vagyok én olyan, nevesítem a véleményt (megérdemelnék, hogy kisbetűvel, mint az árulókét, de mégsem... csak):

Fátyol Viola:

Édes jó anyám, aki a világra hoztál. Csupa, emlékkép, egy falusi nőegyletről. Szigorúan fejmagasságban tartott fotóapparát, egy pillanatra sem engedünk a nézőpont változtatás kísértésének. Rossz komponálás, mindegy, hol vágunk, jó lesz az úgy, ügyetlenül megvilágított iskolai tablóképek, semmitmondó tartalom... a végén blabla magyarázattal. Se füle, se farka. Egy csoportos skanzen látogatás után maradt emlékképek igen gyenge megvalósítása.

Ficsór Zsolt:

Botrányos képszerkesztés, indokolatlan, és vérlázítóan suta vakukezelés. Tényleg nem tűnik fel a szerencsétlenkedő fényképkészítőnek, hogy a vaku fénye az ember orra elé veri az árnyékot, és ez nem túl előnyös, azon túl, hogy simán rossz, a fényképészet megcsúfolása? Pár száz forintot kellene adni neki, és vehetne egy régi fényképészeti könyvet. Azzal, illetve annak elolvasásával messzebbre jutna, mint azzal, hogy elhiszi, hogy most ő díjazott művész. Egy frászt az... Azaz díjazott, de nem hogy nem művész, még fotós sem a lelkem. Szerintem más elfoglaltság után kellene nézni. Mondjuk a magyarázó írás már-már anekdotikus, lehet, kis gyakorlással ebben a műfajban több keresnivalója lenne.

Tímár Sára:

Közepes ingatlanhirdetési oldal színvonalát idéző felvételek. Itt is a szigorú szemmagasság, csak most keresztezzük a teljesen véletlenszerű képszerkesztéssel. Hogy ez mennyire sikertelen, az is jelzi, hogy az esetek döntő többségében siralmas az eredmény. A témák kiválasztása, bemutatása olyan sivár, és sematikus, hogy bizonyítvány járna a sekélyes gondolatiságban elért eredményre.

Sajnálattal kell megjegyeznem, ha ez most a fénykép készítés színe-java, akkor ebben vagy nekik, vagy nekem nem kellene részt vállalnom. Azt gondolom, semmilyen formában. Nézőként sem. Ez egy ordas nagy átverés, vagy nagyon gonosz tréfa. Bár utóbbinak kissé drága. Azt is gondolom, hogy ők nem fognak meghátrálni, így nekem kell. Legyen...

Egyre többen vannak, és még ajnározzák is őket. Se tudás, se tapasztalat, se önkritika, csak a vakmerő pályázatra jelentkezés. A zsűri tagjai meg jobban tennék, ha elsüllyednének a diplomájukkal együtt. Ennél az is jobb, ha nem hirdetnek eredményt, mert a színvonal nem teszi lehetővé. De megtették, és az arcuk helyén csak egy massza maradt. Mert ezt arcvesztés nélkül nem lehet vállalni. Szégyen. Én érzem magam kellemetlenül, annyira cink, annyira égő...

Nem vesztegetem, a szót rá, kopik a billentyű.

Mindenesetre jól látszik, hogy hiába a technika, az nem fog művet készíteni...