Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy milyen időszerű a hegy és Mohamed kapcsolatáról értekező mondás. A vizuális művelődés minden lépcsőfoka fontos, és fontos az is, hogy a látvány eljusson a fogyasztókhoz. A fenti esemény minden szempontból ilyen. A fogyasztók fogyasztani mennek a pizzériába, és közben a szemükkel is táplálékhoz jutnak. Szigorúan a "magas művészet" kritériumait figyelembe véve a falakon függő alkotások nem tartoznak ebbe a körbe. Azonban a küldetés, amelynek részévé válnak, jelentőségüket mindenképpen megnöveli.

A stílusok és témák kavarognak. A kiállítás nem egységes, inkább bemutató jellegű - "ezt is tudom". Ebből is, abból is kis ízelítő. Női portrék, kis Pop-Art, némi mesevilággal fűszerezve, fotómásolatok ujjgyakorlatai, csipetnyi fetis, szürreál. Az egységet a realisztikus ábrázolásra való törekvés adja. Ez hol jobban, hol kevésbé sikerült... talán nem is technikailag, hanem inkább, hanem némi görcsösség érezhető a nagy akarásban. Kicsit szögletes, kicsit mesterkélt. Mindenesetre ízelítő, hogy az alkotó mit tart fontosnak, és hol tart a  mesterség képzeletbeli lajtorjáján.

A kiállítás a Pizzica pizzeriában, Budapest, Nagymező utca 21 szám alatt tekinthető meg.