2017 december 3-án bezárták a Néprajzi Múzeumot. Kifogás, nyafogás persze most is van. Modernebb épületbe, meg újabba is fog költözni. És megfogalmazódik a tudat rejtekén pár kérdés.
Miért is a múzeum költözik? Egy hozzá illő, reprezentatív épületből, egy ki tudja mikor (lesz-e egyáltalán ilyen) elkészülő kocka épületbe, vagy ami rosszabb, egy támogatott, dédelgetett építész lázálmába?
Miért a talárosoknak kell a boldog békeidők kivagyiságával, bő lajbiban róni a márványt a freskók alatt? Nem nekik kellene egy irodaépületet felrántani inkább? Visszatérünk a "nagyságos tekintetes ánti" világba? Ez a cél?
A felvételek az utolsó napon készültek.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy milyen időszerű a hegy és Mohamed kapcsolatáról értekező mondás. A vizuális művelődés minden lépcsőfoka fontos, és fontos az is, hogy a látvány eljusson a fogyasztókhoz. A fenti esemény minden szempontból ilyen. A fogyasztók fogyasztani mennek a pizzériába, és közben a szemükkel is táplálékhoz jutnak. Szigorúan a "magas művészet" kritériumait figyelembe véve a falakon függő alkotások nem tartoznak ebbe a körbe. Azonban a küldetés, amelynek részévé válnak, jelentőségüket mindenképpen megnöveli.
A stílusok és témák kavarognak. A kiállítás nem egységes, inkább bemutató jellegű - "ezt is tudom". Ebből is, abból is kis ízelítő. Női portrék, kis Pop-Art, némi mesevilággal ...
"... az anyag nem puszta közvetítő, hanem a műalkotás közvetlen tanúja,
a szellemivel szétválaszthatatlanul összeolvadó elem. "
(Fülep Lajos)
A veszprémi Csikász Galéria ad otthont a MMT kiállításának. A kiállítók: Baksa József, Bátai Sándor, Birkás István, Budaházi Tibor, Dréher János, Gáll Ádám, Haraszty István, Hérics Nándor, Mazalin Natália, M. Novák András, Serényi H. Zsigmond, Székács Zoltán, Tölg-Molnár Zoltán, Záborszky Gábor.
A kiállítókat összekötő kapocs, hogy "gondolataik a matériában, mint kifejező eszközben inkarnálódnak: az enyésző földtől a fémen, a fán, a textilen, a papíron a vakolaton a festéken át, az üvegbe zárt vényig."
A kiállítók anyaghasználatát és faktúrahatásait ...
Mintegy 162 művész több, mint 200 műve szerepel a Kieselbach Galéria őszi aukcióján. Vannak sosem látott, vagy évtizedeken át elveszettnek hitt alkotások, meglepetések, újdonságok. Egy azonban bizonyos, hogy az anyag rendkívül magas színvonalú, mind a művészek névsorát, mind a művek színvonalát tekintve.
foto: Darabos György
Kmetty János (1889-1975) - Parkrészlet fákkal (Városliget)
A korszakokat tekintve - az évek óta tartó trend nem látszik megtörni - továbbra is a 19. század vége, és a 20. század eleje dominál. A képek zömét hazai művészek alkotásai teszik ki. Mint az egy ilyen aukciós kiállítástól elvárható, a lehető legnagyobb palettából próbál meríteni, és igyekszik a művészeti piac ...
Az elmúlt években egész tartalmas kis küzdelem alakult ki a Dunakanyar kulturális fővárosa címért, amit persze nem kell szigorúan szó szerint venni. A résztvevők igyekeznek a lehetőségeiket kiaknázni, fejlődni, és életet élni, nem csupán a létezés a cél. Verőce, Nagymaros, Szentendre, Zebegény, és a sor folytatható lenne. Gombamód szaporodnak a fesztiválok, a művészeti produkciók, a kulturális rendezvények. A két utóbbi komoly művészeti múltra tekint vissza, az egyik kicsit bulvárosodott, a másik belekényelmesedett az előnyös helyzetébe. A két első meg elhúzott. Egy hete, Maroson a Chili fesztivál borzolta a kedélyeket, most (2016. 09.03) meg Verőcén minden absztrakttá vált.
videó: Fátrai
Kis község - a ...
Amit a papír(művészet) elbír
Azon tűnődtem, – miközben a Bazilika felé sétáltam – hogy mennyire megváltozott itt az elmúlt években minden. A szürke, guanófoltos beton díszes térkőre cserélődött, ugyan henteregnek a lépcsőn fiatalok, de már turisták; sehol a gang, ami még egy évtizede is erre kóricált. Az emberek rohannak, megállnak, bámészkodnak, fotóznak… nyüzsögnek, mint a feltúrt hangyaboly. A mellékutcák egy része már egész kulturált. Rengeteg a terasz, hatalmas a zaj. A Bazilika is megváltozott. Ellentétben a múlttal, most sorok állnak a pénztárnál, és hömpölyög a tömeg. Van egy csomó program, ami az érdeklődést fenntartja.
film: Fátrai
A bejárat előtt csinos információs lányok, akiknek bár ...
A Magyar Nemzeti Galéria olyan, mint az „okos lány”. Hoz is meg nem is. Igazán odateszi magát ebben az évben, látványosabbnál látványosabb, és sikert sikerre halmozó kiállításokkal lepi meg a közönséget. Komoly sorok kígyóznak, és panaszra nem lehet ok. Látogatottság, bevétel csúcsokat dönget, a statisztikák az égbe szállnak, és lehet mellényt feszíteni, hogy a kultúra pártolása mindenek előtt. Meg lehet a színfalak mögé is nézni, mert be lehet látni ám, nem olyan jó a takarás.
Lehet ez akár a hattyúdal is - mielőtt kivágják az intézményt a várból - de jól szól, látványos, és elsőre fel sem tűnik, hogy pucér a király. Kicsit sablonos lett, kicsit unalmas, kicsit semmit ...
Napló címmel Fukui Yusuke munkáiból nyílt kiállítás a b24 Galériában 2016. augusztus 9-én.
A b24 Galériában megvalósuló egyéni kiállítás a japán születésű, de több évtizede Magyarországon élő Fukui Yusuke tus alkotásai közül mutat be egy jelentős válogatást. Fukui „SUMI-E” (tusfestészet) sorozatán 1998 óta folyamatosan dolgozik, amelyet saját vizuális naplóként is értelmez.
A műtárgyegyüttes közel 2000 munkát tartalmaz idáig, amelyek láncszerűen kapcsolódnak össze és a legkülönfélébb absztrakt festészeti megközelítések jelennek meg a művész által használt különleges papírokon.
A sorozat kisebb-nagyobb számú szériákból áll össze, melyek minden egyes darabja egyszeri és megismételhetetlen. A ...