Marge Monko: Women of the World
Raise Your Right Hand
Marge Monko: Women of the World
"Marge Monko legújabb kiállítása, a szépség, a vágy, a luxus és a termékenység fogalmait és reprezentációit vizsgálja, a reklámiparból összegyűjtött képeken és szlogeneken keresztül. A kiállított videó munka, fotók és installációk azzal a céllal készültek, hogy felfedjék a kapcsolatot a publicitás és a női identitás kulturális értékei között.
A kiállítás címe Women of the World, Raise Your Right Hand eredetileg a De Beers gyémántcég kampányának szlogenje volt. A 2003-ban indított reklámhadjárat olyan nőket célzott meg, akik megengedhették maguknak a saját gyémántgyűrűjüket. Miután a gyűrűt a jobb kezükön viselték, így kapta a power ring jelzőt. Olyan vagyont és hatalmat szimbolizál, amely már nem függ egy másik embertől. Ironikus, hogy a szlogen magában hordozza a feminizmus és az aktivizmus fogalmi tartalmát, de ezzel szimultán egy egyértelműen kereskedelmi célt is szolgál.
WOW (Women of the World) című videó munka azt mutatja be, hogy a gyémánt mítosza, mint a szeretet szimbóluma, hogyan alakulhatott ki a termék elhelyezés és a reklámok segítségével. A videóban jól ismert kéz gesztusokat láthatunk a populáris kultúrából, reklámokból és a politikából, mialatt a hallható szinkronhang elmondja a gyémántok kulturális történetét. A fotónegatívok kivágásából készült Untitled Collages sorozaton női modellek láthatóak, amint ékszerekkel pózolnak. A művész az eredeti negatívokat az eBayen találta, részben ezért is, pontos származásuk és dátumuk ismeretlen. A gesztusok érdekes variációi ritmust és dialógust teremtenek a fotók és egyben a kiállítás fő gondolata között, hiszen a kezek és gesztusaik átölelő motívuma a kiállításnak.
A fotó installáció, ami az Angel Eye, Hawk Eye and Demon Eye címet viseli, vintázs reklámokból és LED fények összekapcsolásából áll össze. A fotókon kecses női kezek prezentálnak fogyasztói termékeket, úgy mint porcelánt, bőrolajat és fehérneműt, amivel szembe állítva jelennek meg a különböző formájú autó és motor reflektorok. Érintve a mesterségesen konstruált női értékek kérdéseit, Marge Monko kiállítása összességében foglalkozik a kommercializmus hatásának elbeszélő erejével, a generált szimbólumok átmeneti jellegével és a női kéz, test és identitás tárgyiasításával."
És ez mind szép és jó is, de a művészet kategóriába nehezen illeszthető (illetve, kérdéses, hogy hova sorolandó). Adott pár ismeretlen által készített fotónegatív, melyre egy aukciós oldalon tesz szert az alkotó. Felvágja, és kasírozza az elkészült képeket. Bekeretezi, és magyarázatot, elméletet kapcsol hozzá. Ebben ki is merül az alkotói közjáték. Mikortól nevezhetjük önálló alkotásnak a művet? A fotós személye ismeretlen, mint ahogy a modellé is. A kiállító bezsebelheti az elismerést? Ki alkotott valójában? Ha a betévedő turista fotót készít a falakon függő képekről, akkor ő is művésszé válik azzal, hogy egy ismeretlen alkotó munkájából készített kiállításon készített fotót bekeretez esetleg? Elméletileg nagyobb az esélye egy önállóan is helytálló alkotás elkészítésére, hiszen a fotót mégis csak saját kezűleg készítette. A mai kortárs művészet gyakran téteti fel a kérdést. Önálló gondolatok kivetülése-e a mű, és ebben az esetben beszélhetünk alkotásról, vagy csupán gondolatok ébredése valamilyen külső hatásra, amelyeket (mármint a gondolatokat) szeretné elénk tárni a kiállító, az eszközök kalibrálása nélkül? Hosszas magyarázatok szükségesek ilyenkor, mert a szemlélőnek el kell magyarázni, hogy valójában a piacon vett árunak más a jelentése azon túl, hogy önmagában csak megcsonkított reklámfelvételeket látna a néző. A többletet a vágásnak kellene adnia. Az elhelyezésnek, a kapcsolódásoknak, esetleg a hozzá fűzött gondolatoknak. Ez egy nehéz terep, nem mindenkinek sikerül átevickélni a kérdőjelek tengerén.
