"Zuzanna Janin lengyel képzőművész elnyerte a legjobb művésznek járó The Best Art Vilnius 2016 Artist díjat a nemzetközi kortárs művészeti vásáron Vilniusban.

Kiállításának mottója az emlékezet a történelemben, a múlt közösségi és egyéni újradefiniálása. A múlt képének az emlékezetben való felidézése a létezés fontos eleme - a kiállításra meghívott művész Zuzanna Janin a téma számos különböző aspektusát tárja fel az anyagokkal és technikákkal kísérletezve, abból a célból, hogy kitágítsa a közönséggel folytatott párbeszéd lehetőségét. A művész, az emlékezetet kiindulópontként kezelve, eszközei sokszínűsége és rétegeltsége által annak fizikális és audiovizuális vonatkozásait keresi. Az emlékezet, ...

Gaál Kata és a lerongyolódott rajztáblák találkozása, avagy, „mi lenne, ha én lennék ott?”, vagy a „velem is megtörténhet, ami vele megtörténik” górcső alatti boncolgatása.

Ott állok a kiállítótér közepén, és nézem a falakon a girbegurba fatáblákat, és a rajtuk megjelenő színes ábrákat. Értem is, meg nem is. De elhagyatottnak érzem magam, kell a segítség, amit a művész készséggel megad, ha nem is a képaláírásokkal, de személyes jelenlétével, és a mondanivaló kifejtésével, kézen fog és a helyes ösvény felé irányít. Alapesetben nem kedvelem, ha nem tudok a saját benyomásaimra hagyatkozni, és magyarázatra szorulnak a művek, de néha, annyira elkerülhetetlen, hogy a koncepció túlsúlyba kerül, ilyenkor ...

El-Hassan Róza kiállítása

Inda Galéria

El-Hassan Róza Magyarországon élő magyar-szír állampolgár, másodgenerációs letelepülő, művész, gondolkodó.

Kiállított művei szorosan kapcsolódnak az Arab Tavasz történelmi, társadalmi hatásaihoz, a fenntartható fejlődéshez, és a hagyományos Szír építészet hagyományaihoz. Művei nem kidolgozottságukban, hanem gondolatiságukban értékesek. A konceptuális alkotások a fent említett témák körül keringenek. A víz, illetve a vízhiány problematikája foglalkoztatja, annak körforgása, tárolása. A falakon tervek, gondolatok, vázlatok, hol valódi és értelmezhető tervszerű változatban, hol a művészeti formanyelvek használatával. A termek akár összeköthetők, témájuk ...

No, megnyitotta kapuit ez a "Szalon", vagy ahogy egyszerűbb, egy fotókiállítás. Annyira szégyenletesen sötét, és ostoba volt a megnyitó, és annyi sületlenséget mondott ott minden beszélő, hogy hagytam a fenébe, és elindultam képeket nézegetni, gondoltam beszéljenek azok.

Bár hallgattak volna.

Az, hogy évtizedek óta nem járok fotókiállításra, nem volt butaság részemről. Az volt az, amikor erre elmentem. Sajnos ma a magyar fotóstársadalomban nincs olyan, aki meg tudná határozni, hol kezdődik a fotóművészet. Egyáltalán mi is az. Persze lehet, hogy azért akad ilyen szakember, de az bölcsen hallgat... legalább ő.

Mert: nem művészet a nyaralós emlékfotó, a padláson talált negatív 20 év után lehívva, a maró anyaggal ...

Magyar Képzőművészeti Egyetem
Barcsay Terem
2016. február 9–március 15.

A fotográfia XIX. század elejei megjelenéséig az ember a környezetében látott dolgokat, eseményeket a képzőművészeti alkotások készítésével, festmények, grafikák, tudta a legpontosabban, és gyorsabban visszaadni. A sokszorosítási technológiák fejlődésével egy idő után nem csupán egy szűk réteg privilégiuma lehetett a művészet csodálata, hanem széles körben elterjedhetett, és természetesen elérhetővé vált anyagiak szempontjából is. Mégis a művészetek csúcsán ekkor is, még a festmények trónoltak, melyeket csak a társadalom kisebb csoportjai engedhettek meg maguknak. Az alkotás utáni vágy, a művészetek, művészeti termékek iránti kereslet ...

A XX. század csordulásig volt izmusokkal, stílusteremtőkkel, útkeresőkkel, irányzatokkal, és követőkkel. A fejlődés százada volt, a feltalálók, és újítások kora, mint ahogy tele volt szörnyűségekkel is, és újrakezdésekkel. Mindez rendkívül inspiráló táptalajt nyújtott az újat, a mást, a változást kereső alkotóknak, művészeknek (az évszázados akadémizmus kifáradni látszott, kifejezésmódja, szabályai túl merevek voltak, hogy az alkotók kifejezhessék kirobbanó érzelmeiket ezekkel az eszközökkel, támogatói, védelmezői elefántcsonttoronyba zárkózott, megcsontosodott rögeszméikkel birkóztak, nem véve észre, vagy tudomásul, hogy az idő halad, és ők maradnak…le). A rendkívüli sokszínűség áldásos és átkozott volta ...

  A Verőce Galéria a nagy sikerű Ritók Lajos kiállítást követően ismét egy nagyot húzott a kalapból. „Minden, ami absztrakt” címmel, Jávorka Csaba kezdeményezésére, Gebóra István rendezésében egy sokszereplős kiállítást rendeztek, melynek témája, nem meglepő módon, természetesen az absztrakt művészet volt. Jöttek is szép számmal a pályázók, meg is teltek a falak, minden féle és fajta művel. Volt ott tűfilccel készített "meditatív skicc",

melyeknek alkotója igen ígéretes úton indult el, majd kiderül hova érkezik, és volt másfél méterszer másfél méteres Sikoly újra gondolás, ahol az alkotó verseivel is hozzájárult a hangulat fokozásához.

   Absztrakt… igen nehezen meghatározható fogalom, ha őszinték ...