Művészek: Ádám Zoltán, Bajor Zita, Bánki Ákos, Biacsics Renáta, Bóbics Dia, Ezer Ákos, Gnandt Ferenc, Hack Ferenc, Herczeg László, Illyés Attila, Khoór Viola, Kiss Viktória, Knyihár Amarilla, Kolozsvári Vica, Korányi Barna, Korodi Luca, Kovács Kristóf, Lengyel András, Losonczy István, Menyhárt Norbert, Mothokgo Ronald, Nagy Zsófia Magdolna, Ódor Bence, Poroszlai Eszter, Ráskai Szabolcs, Sarkadi Péter, SILAGI, Szabó Barbara, Szerdi Gábor, Szentgróti Dávid, Tollas Erik, Tolvaly Ernő, Törteli Lilla, Veres Balázs, Zsinka Felicia

A Lengyel Intézet pincéjében, a Latarka galériában egy igen vegyes képet mutató, kissé zsúfolt, ám mindenképpen értékelendő céllal – kevéssé ismert művészek bemutatásának szándékával - létrejött ...

Boros Mátyás  és  Kerekes Gábor  kiállítása

Szent István  Bazilika , Lovagterem

2016.07.20 - 2016.09.18. 

A két művész papír alapú alkotásai a síkból mindig a térbe törnek, és művészetükben évek óta megjelenik hol közvetve, hol egészen konkrétan a bábeli tematika és a hozzá kapcsolódó jelenségek, kérdéskörök. Most együtt mutatják meg a helyspecifikus, nagyméretű, térbeli alkotásaikat a Bazilikában, melyeket a közönség itt láthat először.

Miért pont ezt a teret választották? Miben látja Boros és Kerekes korunk Bábelét?

Hogyan látja a hetvenes években született generáció a megélt és végignézett technikai innovációt, információrobbanást? Mi változott, hogyan alakult a társadalom, a ...

"Zuzanna Janin lengyel képzőművész elnyerte a legjobb művésznek járó The Best Art Vilnius 2016 Artist díjat a nemzetközi kortárs művészeti vásáron Vilniusban.

Kiállításának mottója az emlékezet a történelemben, a múlt közösségi és egyéni újradefiniálása. A múlt képének az emlékezetben való felidézése a létezés fontos eleme - a kiállításra meghívott művész Zuzanna Janin a téma számos különböző aspektusát tárja fel az anyagokkal és technikákkal kísérletezve, abból a célból, hogy kitágítsa a közönséggel folytatott párbeszéd lehetőségét. A művész, az emlékezetet kiindulópontként kezelve, eszközei sokszínűsége és rétegeltsége által annak fizikális és audiovizuális vonatkozásait keresi. Az emlékezet, ...

Gaál Kata és a lerongyolódott rajztáblák találkozása, avagy, „mi lenne, ha én lennék ott?”, vagy a „velem is megtörténhet, ami vele megtörténik” górcső alatti boncolgatása.

Ott állok a kiállítótér közepén, és nézem a falakon a girbegurba fatáblákat, és a rajtuk megjelenő színes ábrákat. Értem is, meg nem is. De elhagyatottnak érzem magam, kell a segítség, amit a művész készséggel megad, ha nem is a képaláírásokkal, de személyes jelenlétével, és a mondanivaló kifejtésével, kézen fog és a helyes ösvény felé irányít. Alapesetben nem kedvelem, ha nem tudok a saját benyomásaimra hagyatkozni, és magyarázatra szorulnak a művek, de néha, annyira elkerülhetetlen, hogy a koncepció túlsúlyba kerül, ilyenkor ...

El-Hassan Róza kiállítása

Inda Galéria

El-Hassan Róza Magyarországon élő magyar-szír állampolgár, másodgenerációs letelepülő, művész, gondolkodó.

Kiállított művei szorosan kapcsolódnak az Arab Tavasz történelmi, társadalmi hatásaihoz, a fenntartható fejlődéshez, és a hagyományos Szír építészet hagyományaihoz. Művei nem kidolgozottságukban, hanem gondolatiságukban értékesek. A konceptuális alkotások a fent említett témák körül keringenek. A víz, illetve a vízhiány problematikája foglalkoztatja, annak körforgása, tárolása. A falakon tervek, gondolatok, vázlatok, hol valódi és értelmezhető tervszerű változatban, hol a művészeti formanyelvek használatával. A termek akár összeköthetők, témájuk ...

No, megnyitotta kapuit ez a "Szalon", vagy ahogy egyszerűbb, egy fotókiállítás. Annyira szégyenletesen sötét, és ostoba volt a megnyitó, és annyi sületlenséget mondott ott minden beszélő, hogy hagytam a fenébe, és elindultam képeket nézegetni, gondoltam beszéljenek azok.

Bár hallgattak volna.

Az, hogy évtizedek óta nem járok fotókiállításra, nem volt butaság részemről. Az volt az, amikor erre elmentem. Sajnos ma a magyar fotóstársadalomban nincs olyan, aki meg tudná határozni, hol kezdődik a fotóművészet. Egyáltalán mi is az. Persze lehet, hogy azért akad ilyen szakember, de az bölcsen hallgat... legalább ő.

Mert: nem művészet a nyaralós emlékfotó, a padláson talált negatív 20 év után lehívva, a maró anyaggal ...

Magyar Képzőművészeti Egyetem
Barcsay Terem
2016. február 9–március 15.

A fotográfia XIX. század elejei megjelenéséig az ember a környezetében látott dolgokat, eseményeket a képzőművészeti alkotások készítésével, festmények, grafikák, tudta a legpontosabban, és gyorsabban visszaadni. A sokszorosítási technológiák fejlődésével egy idő után nem csupán egy szűk réteg privilégiuma lehetett a művészet csodálata, hanem széles körben elterjedhetett, és természetesen elérhetővé vált anyagiak szempontjából is. Mégis a művészetek csúcsán ekkor is, még a festmények trónoltak, melyeket csak a társadalom kisebb csoportjai engedhettek meg maguknak. Az alkotás utáni vágy, a művészetek, művészeti termékek iránti kereslet ...

A XX. század csordulásig volt izmusokkal, stílusteremtőkkel, útkeresőkkel, irányzatokkal, és követőkkel. A fejlődés százada volt, a feltalálók, és újítások kora, mint ahogy tele volt szörnyűségekkel is, és újrakezdésekkel. Mindez rendkívül inspiráló táptalajt nyújtott az újat, a mást, a változást kereső alkotóknak, művészeknek (az évszázados akadémizmus kifáradni látszott, kifejezésmódja, szabályai túl merevek voltak, hogy az alkotók kifejezhessék kirobbanó érzelmeiket ezekkel az eszközökkel, támogatói, védelmezői elefántcsonttoronyba zárkózott, megcsontosodott rögeszméikkel birkóztak, nem véve észre, vagy tudomásul, hogy az idő halad, és ők maradnak…le). A rendkívüli sokszínűség áldásos és átkozott volta ...

  Veszprémben jártam. Már az megdöbbentő, hogy az egész belváros betonba van öntve, az ízlésficam, és a funkció nélküliség ül tort az ízlés ravatala előtt. Ilyen ez a világ. Jön egy széltoló, és beönti a nyavalyás betonjával az egész közepét egy városnak. Aztán megpróbálják elfedni a követ, mert ronda, hideg, és olyan szocreál, hogy csuda.

Alkotnak egy mondvacsinált galériát. Én meg keresztül mentem rajta, mert azt mondták, hogy fotókiállítás van ott. Ugyan évek óta nem járok fotókiállításokra, mert nem értem már azt, ami érthetetlen, szakmaiatlan, magyarázott, de rossz, hibás, eldobandó... most is hibáztam. Esküszöm, jobban figyelek eztán.

Sárdi Krisztina képei "díszítik"a falakat. Még szerencse, hogy ...